Konjunktiv I és függő beszéd a németben: alakok, idők, szórend
Írott függő beszéd: főnévi igenévi tő + -e (er sage, er habe; sein: er sei); ahol ez egybeesik a kijelentő móddal, a Konjunktiv II lép a helyére.
Szabály
A Konjunktiv I a függő beszéd módja: mások szavait adja tovább felelősségvállalás nélkül, főként hírekben, jelentésekben, tanulmányokban. A magyar függő beszéd kijelentő módban marad (azt mondta, hogy jön), a német írott nyelv viszont módot vált: Er sagte, er komme.
Képzés: főnévi igenévi tő (-en nélkül) + -e, -est, -e, -en, -et, -en: sagen → er sage, haben → er habe. Az erős igék tőhangváltása eltűnik: er fährt → er fahre. Rendhagyó a sein (er sei, wir seien): egyes szám 1. és 3. személyben nincs -e.
Használható csak a kijelentő módtól eltérő alak: minden ige egyes szám 3. személye, a sein minden alakja, a módbeli igéknél és a wissen igénél az egyes szám 1. személy is (ich könne, ich wisse). A du- és ihr-alakok (du habest) régiesek; ott is Konjunktiv II áll.
Helyettesítés: ha a Konjunktiv I egybeesik a kijelentő móddal (wir haben, sie kommen), Konjunktiv II (≈ feltételes mód) áll helyette (sie hätten, sie kämen); ha az a Präteritummal esik egybe (gyenge igék: sie arbeiteten), würde + főnévi igenév (sie würden arbeiten).
Három idősík: jelen er arbeite; múlt habe/sei + Partizip II (befejezett melléknévi igenév; er habe gearbeitet, er sei gekommen) – eredeti Perfekt, Präteritum és Plusquamperfekt helyett is, a Perfekt segédigéjével; jövő werde + főnévi igenév (er werde anrufen).
Szórend: dass után az ige a végén áll (Er sagt, dass er müde sei), dass nélkül főmondati szórend, az ige a 2. helyen (Er sagt, er sei müde); a vessző mindkettőben kötelező. Hosszabb szövegben a dass többnyire elmarad, a mód egymagában jelzi az idézést.
Kérdés és felszólítás: eldöntendő kérdés → ob, kérdőszavas kérdés → a kérdőszó; az ige mindkettőben a végén. Felszólítás → sollen, udvarias kérés → mögen (Sie bat, er möge kurz warten).
Nézőpontváltás: a névmások (ich → er, mein → sein) és az idő- és helyhatározók (morgen → am nächsten Tag, hier → dort) csak akkor változnak, ha a helyzet eltér az eredetitől, akárcsak a magyarban.
Élőszóban dass + kijelentő mód vagy Konjunktiv II a szokásos; állandó fordulatokban él a régi, óhajtó alak: Es lebe die Freiheit!, Man nehme drei Eier …, Gott sei Dank.
Példák
- Sie schreibt, sie sei krank und könne morgen nicht kommen. — Azt írja, hogy beteg, és holnap nem tud jönni.
- Der Sprecher sagte, die Regierung plane keine neuen Steuern. — A szóvivő azt mondta, hogy a kormány nem tervez új adókat.
- Er behauptet, er habe davon nichts gewusst. — Azt állítja, hogy semmit sem tudott róla.
- Die Zeugin erklärte, sie sei um acht Uhr nach Hause gegangen. — A (női) tanú kijelentette, hogy nyolckor hazament.
- Der Minister betonte, man werde die Ergebnisse im Mai veröffentlichen. — A miniszter hangsúlyozta, hogy az eredményeket májusban hozzák nyilvánosságra.
- Mein Kollege sagt, dass er die Zahlen noch prüfen müsse. — A kollégám szerint még ellenőriznie kell a számokat.
- Sie fragte, ob er noch Zeit habe. — Megkérdezte, van-e még ideje.
- Der Arzt sagte, ich solle mich zwei Tage ausruhen. — Az orvos azt mondta, hogy két napig pihenjek.
- Die Nachbarn behaupten, sie hätten nichts gehört. — A szomszédok azt állítják, hogy semmit sem hallottak.
Táblázat
| Személy | sein | haben | werden | können | gehen |
|---|---|---|---|---|---|
| ich | sei | habe = |
werde = |
könne | gehe = |
| du | sei(e)st | habest | werdest | könnest | gehest |
| er/sie/es | sei | habe | werde | könne | gehe |
| wir | seien | haben = |
werden = |
können = |
gehen = |
| ihr | seiet | habet | werdet = |
könnet | gehet |
| sie/Sie | seien | haben = |
werden = |
können = |
gehen = |
Félkövér = használt alak; a kijelentő móddal egyező = alakok helyett Konjunktiv II (hätte, hätten, könnten, kämen) vagy würde + főnévi igenév (sie würden gehen) áll, soha nem a Präteritummal egyező gingen.
| Egyenes beszéd | Mi változik | Függő beszéd |
|---|---|---|
| „Ich arbeite in Berlin.“ | jelen → Konjunktiv I | Er sagt, er arbeite in Berlin. |
| „Ich habe lange gewartet.“ / „Ich wartete lange.“ | Perfekt, Präteritum, Plusquamperfekt → egyetlen múlt idejű alak | Er sagt, er habe lange gewartet. |
| „Ich bin zu spät gekommen.“ | múlt a sein segédigével | Er sagt, er sei zu spät gekommen. |
| „Ich werde morgen anrufen.“ | jövő | Er sagte, er werde am nächsten Tag anrufen. |
| „Hast du Zeit?“ | eldöntendő kérdés → ob | Er fragte, ob sie Zeit habe. |
| „Wann beginnt der Film?“ | kérdőszavas kérdés → kérdőszó, ige a végén | Er fragte, wann der Film beginne. |
| „Ruf mich an!“ | felszólítás → sollen | Er sagte, ich solle ihn anrufen. |
| „Wir haben nichts gehört.“ | Konjunktiv I = kijelentő mód → Konjunktiv II | Sie sagen, sie hätten nichts gehört. |
Gyakori hibák
- ❌ Er sagt, er seie krank. → ✅ Er sagt, er sei krank. — a sein rendhagyó: egyes szám 1. és 3. személyben nincs -e.
- ❌ Sie sagt, sie fähre nach Wien. → ✅ Sie sagt, sie fahre nach Wien. — a főnévi igenév tövéből képződik, így a tőhangváltás (er fährt) eltűnik.
- ❌ Sie schreibt, sie habe gestern nach Berlin gefahren. → ✅ Sie schreibt, sie sei gestern nach Berlin gefahren. — a múlt idejű alak segédigéje ugyanaz, mint a Perfektben.
- ❌ Er fragte, dass sie Zeit habe. → ✅ Er fragte, ob sie Zeit habe. — a függő eldöntendő kérdés kötőszava az ob (≈ magyar -e), nem a dass.
- ❌ Er fragte, wann beginnt der Film. → ✅ Er fragte, wann der Film beginne. — a függő kérdőszavas kérdés mellékmondat: az ige a végén, Konjunktiv alakban.
Gyakori kérdések
Hogyan képezzük a Konjunktiv I-et a németben?
A főnévi igenév töve + -e, -est, -e, -en, -et, -en: sagen → er sage, können → er könne. Az erős igék megtartják a tőhangzójukat (er fahre, er gebe), a sein pedig rendhagyó: sei, sei(e)st, sei, seien, seiet, seien. A valódi szövegekben szinte kizárólag az egyes szám 3. személyű alakok fordulnak elő.
Mit tegyek, ha a Konjunktiv I alak pontosan olyan, mint a kijelentő mód?
Használd helyette a Konjunktiv II-t: wir haben → wir hätten, sie kommen → sie kämen. Ha a Konjunktiv II is egybeesik a Präteritum alakkal, mint minden gyenge igénél (sie arbeiteten), a würde + főnévi igenév a megoldás: sie würden arbeiten.
Hogyan adjak vissza egy múltban történt dolgot?
Egyetlen alakkal: habe vagy sei + Partizip II – Er sagt, er habe gearbeitet; Er sagt, er sei gekommen. Mindegy, hogy az eredeti mondat Perfekt, Präteritum vagy Plusquamperfekt volt; a segédige ugyanaz, mint az ige Perfektjében.
Hogyan adjuk vissza a kérdéseket és a felszólításokat függő beszédben?
Az eldöntendő kérdést az ob vezeti be, a kérdőszavas kérdés megtartja a kérdőszavát, és mindkettőben a végére kerül az ige: Er fragte, ob sie Zeit habe / wann der Film beginne. A felszólításból sollen lesz (utasítás), az udvarias kérésből mögen.
Kell-e élőszóban Konjunktiv I-et használnom?
Nem. Ez a hírek, jelentések és a hivatalos írott nyelv módja, amely jelzi, hogy az író csak továbbadja az állítást. Beszélgetésben a németek dass + kijelentő móddal vagy Konjunktiv II-vel adják vissza mások szavait; néhány állandó fordulat őrzi a régi alakot: Es lebe die Freiheit!, Man nehme …, Gott sei Dank.