Elváló és nem elváló igekötős igék a németben: igekötők, szórend és a ge-

Szabály

Az igekötős ige elváló, ha a hangsúly az igekötőn van (aufstehen, anrufen), és nem elváló, ha a tövön (verstehen, bekommen). Csak az elváló igekötő hagyja el az igét – a nem elváló minden mondattípusban a tőhöz tapad.

Itt a magyar sokat segít: a fel-, el-, meg-, ki- ugyanúgy leválik (felkelek – nem kelek fel), főnévi igenévként pedig gyakran egyben marad (nem kell korán felkelnem). A különbség: a német főmondatban a ragozott igéről az elváló igekötő mindig leválik, tagadástól és hangsúlytól függetlenül. A nem elváló igekötőknek pedig nincs magyar megfelelője.

Három csoport van:

• Mindig elváló – ez a zárt lista; szinte mindegyik önálló szóként is létezik (elöljárószó, határozószó vagy melléknév): ab-, an-, auf-, aus-, bei-, ein-, fest-, her-, hin-, los-, mit-, nach-, vor-, weg-, zu-, zurück-, zusammen-.
• Sosem elváló – be-, emp-, ent-, er-, ge-, miss-, ver-, zer- és a ritkább hinter-. Hangsúlytalanok, és a hinter kivételével (ez elöljárószó is) önálló szóként nem léteznek.
• Mindkettő, eltérő jelentéssel – durch-, über-, um-, unter-, wieder-, wider-, voll-. A hangsúly mutatja meg, melyik igéről van szó: du fährst das Schild um (elütöd a táblát) – wir umfahren die Baustelle (megkerüljük az útépítést).

Az elváló igekötő helye a szerkezettől függ:

• Főmondat jelen időben vagy Präteritumban: a ragozott ige a 2. helyen, az igekötő a mondat végén (igei keret, Verbklammer) – Ich rufe dich morgen an. Az eldöntendő kérdés és a felszólítás ugyanígy választja szét az igét.
• Módbeli segédige után vagy puszta főnévi igenévként az ige egyben marad a végén – Ich muss dich anrufen.
• Mellékmondatban az ige a végére kerül, és az igekötő visszatapad hozzá – …, weil ich dich anrufe.
• Partizip II: a -ge- az igekötő és a tő közé kerül – angerufen, aufgestanden. A nem elváló igék egyáltalán nem kapnak ge-t: verstanden, bekommen, erzählt. Ha pedig már az alapigének sincs ge-je (-ieren végű igék), az elváló összetételnek sincs: anprobieren → anprobiert.
• zu + főnévi igenév: elváló igénél a zu a szó belsejébe kerül – anzurufen; nem elválónál külön marad – zu verstehen.

Példák

• Ich stehe jeden Morgen um sechs Uhr auf. — Minden reggel hatkor kelek fel.
• Rufst du mich heute Abend an? — Felhívsz ma este?
• Der Zug fährt in zehn Minuten ab. — A vonat tíz perc múlva indul.
• Mach bitte das Fenster zu! — Csukd be az ablakot, légy szíves!
• Gestern habe ich meinen Chef angerufen. — Tegnap felhívtam a főnökömet.
• Am Wochenende muss ich nicht früh aufstehen. — Hétvégén nem kell korán felkelnem.
• Die Frage habe ich leider nicht verstanden. — A kérdést sajnos nem értettem meg.
• Wir haben gestern eine Einladung bekommen. — Tegnap kaptunk egy meghívót.
• Ich habe vergessen, das Licht auszumachen. — Elfelejtettem lekapcsolni a villanyt.
• Ich komme später, weil der Bus erst um acht abfährt. — Később jövök, mert a busz csak nyolckor indul.
• Vorsicht, du fährst gleich das Schild um! — Vigyázz, mindjárt elütöd a táblát!
• Wir umfahren die Baustelle. — Megkerüljük az útépítést.

Táblázat

Gyakori hibák

• ❌ Ich aufstehe um sechs Uhr. → ✅ Ich stehe um sechs Uhr auf. — főmondatban a ragozott ige a 2. helyen áll, az elváló igekötő a mondat végére kerül, bár magyarul fókusz nélkül egyben marad (felkelek).
• ❌ Ich habe dich gestern gerufen an. → ✅ Ich habe dich gestern angerufen. — a Partizip II-ben az igekötő az igén marad, a -ge- az igekötő és a tő közé kerül.
• ❌ Das habe ich nicht geverstanden. → ✅ Das habe ich nicht verstanden. — a nem elváló igekötős igék ge- nélkül képzik a Partizip II-t.
• ❌ Ich versuche, früh zu aufstehen. → ✅ Ich versuche, früh aufzustehen. — elváló igénél a zu az igekötő és a tő közé kerül, és az egészet egybeírjuk.
• ❌ Ich komme später, weil der Bus um acht fährt ab. → ✅ Ich komme später, weil der Bus um acht abfährt. — mellékmondatban az ige a végére kerül, és az igekötő visszatapad hozzá.